A vágott fenyők még mindig a legelterjedtebbek a karácsonyfák között, bár az ellentábor folyamatosan nő. A fák kivágását pusztán azért, hogy néhány napig, jobb esetben néhány hétig dekoráljuk vele az otthonunkat, irodánkat, osztálytermet, felesleges környezeti ártalomnak tartják.
Azt fontos leszögezni, hogy a karácsonyfának való fenyőfát ugyanúgy ültetvényeken termesztik, mint például az energiafűz példányait. A kivágott példányok helyére, kontrollált körülmények között, újakat ültetnek. Így gondoskodnak arról, hogy jó minőségű, szabályos fák kerüljenek a piacra, széles méretválasztékban.
Az elmúlt években elterjedt az, hogy az árudákon és a piacon kívül boldog boldogtalan vágott fenyőfát árul: a sarki zöldséges, a virágboltos, a grillcsirkés és a hamburgeres, a sor szinte a végtelenségig folytatható. Sajnos sok helyen találkoztam már kevésbé friss, potyogó tűjű példányokkal, így a vásárlás során érdemes körültekintően választani. Luc és ezüstfenyő esetében természetes, ha kicsit – hangsúly a kicsin – potyog, azonban ha kicsit megrázzuk, és gyanúsan sok tűt veszít a fa, inkább keressünk tovább.
A legelterjedtebb vágott fenyők:
- a luc
- a nordmann (hivatalos nevén kaukázusi jegenyefenyő),
- az ezüst
- és a hosszú tűlevelű fekete és erdei fenyő.
Nézzük őket sorban!
A lucfenyő igazi klasszikus. Kedvező ára és illata teszi igazán keresetté. Sajnos gyorsan hullajtja a tűleveleit, így érdemes vízmegtartós talpba állítani. Ha a dekoráció engedi, vízpermetet is fújhatunk rá, de csodát ekkor se várjunk a tartósságát illetően. Tűlevelei kemények, így szúr, díszítésnél is okozhat karcolásokat a bőrön. Színe élénkzöld, vagy enyhén szürkés, hajtásai kissé felfelé törnek.
A nordmann – kaukázusi jegenyefenyő – jóval magasabb árkategóriába tartozik. Színe sötét, haragoszöld. Levelei puhák, a fonákjukon párhuzamosan végigfutó két viaszcsíkról is könnyen azonosítható. Kiszáradva sem potyog, így nem hagy a lakásban hónapokig alattomosan megbúvó, szúrós meglepetéseket. Illata alig van, viszont szabályos, elegáns megjelenésével igazán szép dísze lehet otthonunknak.
A hosszú tűjű fekete és erdeifenyőt mi otthon mókus-fenyőnek hívtuk. Vágott fenyőként nincs közöttük számottevő különbség. Megjelenésüket tekintve ritkásabb ágrendszerrel rendelkeznek, tűi sokáig megmaradnak. Díszítésénél érdemes figyelembe venni, hogy a kisebb méretű dekorációk általában elvesznek rajta. Ára inkább a luchoz áll közelebb, de nagyban befolyásolja a tömöttsége, szélessége is.
Biztosan említettem már, hogy nekem az ezüstfenyő a kedvencem. Kékes, merev tűlevelei, rendezett hajtásai lazán elegáns képet mutatnak. Tovább tartja a lombját, mint a luc, de az illata hasonlóan intenzív. Hegyes tűi könnyen felsérthetik a bőrünket. Árban a középmezőnyben helyezkedik el.
Néha-néha megtalálható a kínálatban a duglászfenyő, vagy kolorádói jegyenyefenyő, ezek azonban igen ritka és drága példányok. A kolorádói jegenyefenyőre a félhosszú, szürkés tűlevelek, a dulászfenyőre pedig a narancsos illat a jellemző.
Vásárláshoz érdemes magunkkal vinnünk a talpat. Az fenyőárusok géppel, vagy ha szükséges, kézi erővel gyakorlottan faragják megfelelő méretűre a törzs alját. Egy pár vastagabb kesztyűt se felejtsünk otthon, amit nem sajnálunk, mert nagyon valószínű, hogy gyantás lesz, cserébe a kezünket megvédi a karcolásoktól. Ha személyautóban szeretnénk szállítani, akkor gondoskodjunk előre zsákról vagy takaróról, csomagtartó esetén kötélről vagy gumipókról.
És lehetőség szerint szánjunk elég időt a választásra, ezzel is ráhangolódva a Karácsony lényegére.
Mindegyik vágott fenyőre igaz, hogy tovább tart, ha díszítésig hűvösben tartjuk, és csak az utolsó pillanatban visszük be a szobába. Lehetőleg minél távolabb állítsuk fel a fűtőtesttől, hogy ezzel is elkerüljük a gyors kiszáradást, és minél tovább élvezhessük az ünnepi hangulatot.
Képek forrása: pinterest.com (Fenyőfa ültetvény, Feketefenyő); a többi saját fotó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: