A kertész nem ember?

Közismert mondás, hogy a kutya az ember legjobb barátja. De vajon összefér-e a kutya és a kert, áttételesen a kertészkedő ember?

Gazdi, segítek ásni, jó?

A napokban, ahogy a tavalyi évet értékeltem, eszembe jutott néhány kutyás sztori. Vannak kutyás megrendelőink, és vannak kutyátlanok. Gondolom mondanom sem kell, hogy a kutyás kertekben dolgozni cseppet sem egyszerű, cserébe állandó edzésben tartja a problémamegoldó képességünket. 

Ideális állapot

Persze vannak helyzetek, amikre nincs azonnali megoldás. Ilyen volt, amikor a kocsim tele volt növényekkel, a csapatom pedig egy Budapest közeli településen várta az anyagot. Mire kiértem, ők a zuhogó eső miatt hazamentek, de eldugták nekem a kulcsot. Megérkeztem, kiszálltam a kocsiból, előkerestem a kulcsot, aztán csak álltam az utcán, és szemeztem a derekamig érő, félmázsás kutyával. Persze találkoztam már vele, de soha nem voltunk még kettesben. Az eső esett, az idő telt, a térdeim megremegtek, amikor rám mordult. Jobb a békesség alapon hagytam az egészet, és távoztam, másnap pedig a kollégámmal tértem vissza kipakolni az autómat.

Kert megosztása kutyás és kutyátlan részre

Tapasztalataim alapján nem a méret a lényeg, néha egy vehemens szálkásszőrű tacskó mellett sem egyszerű a munka.

Lelkes segítség

Összeszedtem néhány tippet, hogyan tudjuk harmonizálni a négylábú családtagot a kertünkkel:

Végső megoldás 🙂

Igazán konfliktusmentes kertünk kutyával biztosan nem lesz, de átgondolt tervezéssel és egy kis odafigyeléssel a súrlódások száma minimalizálható, a négylábú által okozott öröm pedig mindent megér.

Forrás: bhg.com és pinterest.com

Tovább a blogra »