Mert mindenkinek van. Nekem is. Az enyém a golgota virág (Passiflora).
Nagyjából 15 éve találkoztam vele először, akkor elhatároztam, hogy nekem is lesz. Mert lenyűgözött. Elvarázsolt. Különleges volt és gyönyörű.
Egyszer csak lett saját otthonom, és lett saját golgotám. Meghalt… próbálkoztam újra… kicsit tovább élt.
Pedig utánaolvastam, a hazai és külföldi szakirodalomban is. Beszélgettem tapasztalt golgotásokkal. Hiába.
Próbálkoztam különböző fajtákkal.
Volt, ami menthetetlenül tetves lett, miközben a lépcsőházban teleltettem.
Volt, ami 3 nap alatt elszáradt, később 3 hüvelyujjnyi pajort találtam a cserépben.
Volt, amit túlöntöztem, és volt olyan is, ami Szotyi cicámnak esett áldozatul.
Próbálkoztam magról nevelni, mert elhatároztam, hogy nem költök többezer forintokat a jövőben golgotára. Nőttek, növögettek, aztán elmentem 2 hétre nyaralni, és nem élték túl.
Mindegyiket megsirattam. Rengeteg tapasztalatot szereztem, hogyan NE neveljek golgotavirágot. És elhatároztam, ebben a lakásban többet nem próbálkozom. A konyha a reggeli-délelőtti órákban kap fényt, a nappali és az erkély délután, ez számára nem ideális. (Egyébként minden más növényem él és virul, burjánzik, hosszú-hosszú évek óta.)
Majd, ha lesz egy napfényes teraszom, újra megpróbálom… teljes golgotavirág fajtagyűjteményem lesz… addig is, időnként rákeresek a neten a képekre, és álmodozom…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: