Nemrég egy épülő ház – egyelőre – sárdagonya kertjében jártunk egyeztetni. Egy újonnan beépített városrész, elkészült vagy félig kész házak és üres telkek váltogatják egymást.
Ahogy a szomszédos telkeken körbenéztem, az volt az első gondolatom, remek fotókat csinálhatnék a hogyan ne ültessünk sövényt című poszthoz. Ezt továbbgondolva készítettem néhány ábrát, ezekből könnyű kitalálni, mit is láthattam 🙂
Első lépésként el kell dönteni, milyen legyen a sövényünk: egy fajta növényből szeretnénk homogén felületet, vagy változatosságra vágyunk? Legyen örökzöld? Legyen virágos? Zöld, vöröses vagy sárga színű? Vagy mindenből egy kicsi?
A kevesebb több szabály a sövényekre is érvényes. Lehetőség szerint kerüljük a túl sok fajtából álló sövény ültetését!
A virágos cserjék is kitűnő sövénynövények…
…de érdemes a különböző fajtákat csoportosítva ültetni.
Nyugodtan válasszunk több típust, a hangsúly a szakaszoláson van!
Miközben az ábrákat szerkesztettem, rájöttem, hogy bizony a “szabályos” sövény telepítéséhez számolni is kell ám egy keveset, így a tervbe vett címet is gyorsan megváltoztattam.
No nem kell milliméterre pontos mérnöki precizitásra gondolni, de ahhoz, hogy jól takaró, összefüggő növényfalunk legyen, néhány alapvető szabályt érdemes figyelembe venni.
A választott fajtól és az aktuális, vásárláskori mérettől függően a növényeket 60-80cm tőtávolságra ültessük. A beültetendő szakasz hosszából ez alapján könnyen ki lehet számolni, hány tőre lesz szükségünk.
Az ültetéskor 50-60cm magas példányokból, 120-as tőtávval soha nem lesz összefüggő zöld sövényünk.
Ha túl sűrűn ültetünk, azzal ugyan azonnali takarást érünk el, de hosszútávon nem kedvezünk a növényeinknek
(A 60-80cm nem vonatkozik fagyalra, gyertyánra, bükkre, általánosságban azokra a sövénynövényekre, amiket kötésben érdemes ültetni. Az itt leírtakat elsősorban babérmeggy, korallberkenye, leylandi, tiszafa, tuja, hamisciprus és virágos cserje sövények telepítésénél alkalmazzuk.)
Ültetés után a növények tetejét vágjuk bátran vissza, ettől fognak oldalirányba is megindulni, besűrűsödni!
Mielőtt nekiállunk kiásni a gödröket, egy mérőszalag mellett kavicsokkal vagy fadarabokkal jelöljük ki a növények helyét. Érdemes kizsinórozni a nyomvonalat, hogy a ne csak a tőtávolságot, hanem a kerítéstől való távolságot is tartani tudjuk.
Zsinórozással és jelölő kavicsokkal elkerülhetjük a képen látható összevisszaságot…
…és szabályos, egységes sövényt telepíthetünk!
Ha megvannak a gödrök, töltsük fel vízzel, és ha elszivárgott, helyezzük beléjük a növényeket. Mielőtt az ültetőgödröket feltöltjük komposztált trágyával dúsított földdel, igazítsunk rajtuk: forgassuk meg, cserélgessük őket bátran. Mivel élő növényekről van szó, amik nem futószalagon készülnek, az egyik kicsit dúsabb, a másik leheletnyit féloldalas, a harmadik enyhén csálé. Ha rászánjuk az időt, akkor ezeket az egyenetlenségeket ki tudjuk küszöbölni.
Egyfajta sövény telepítésénél törekedjünk arra, hogy azonos méretű példányokat ültessünk!
A kisebb példányokat ültethetjük kicsit közelebb egymáshoz…
…a termetesebb példányokat pedig nagyobb tőtávolsággal.
Amennyiben nincs türelmed kivárni, míg az elültetett növények összezárnak, kiegészítő megoldásként javaslom az árnyékoló hálót vagy a nádfonatot, melyet a kerítésre rögzítve azonnali takarást lehet elérni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: